A korababák hordozása című cikkből kiderül, kik is a korababák és hogyan kell őket hordozni.
Most viszont megtudhatod, hogy mi is az a módszer, amellyel a korababák túlélnek, fejlődnek, és mi is az, ami szorosan összefügg a hordozásukkal.
Ez nem más, mint a kenguru módszer.
Az 1970-es években dr. Edgar Ray Sanabria azzal a problémával küzdött, hogy a túl sok korán megszülető baba számára nem tudtak elegendő inkubátort biztosítani. Az orvosi személyzet is kevésnek bizonyult, ezért ki kellett valamit találni a helyzet megoldására. Ezért (1978-ban) azt a gyakorlatot vezették be, hogy amennyi babát lehetséges, tegyenek meztelenül az édesanyjuk mellkasára, és igény szerint szoptassák őket. Ekkor felszabadultak inkubátorok, az inkubátorhoz nem jutó babákról pedig így is gondoskodtak.
Szeretnék veletek megosztani egy személyes tapasztaltot. Én nem emlékszem rá, csak édesanyám mesélte. 1978-ban születtem, időre, megfelelő súllyal és egészségesen, és engem is inkubátorba tettek. Szegény anyukám nem értette, hogy miért, de úgy látszik, abban az évben ez volt a protokoll.
1979-ben a pozitív tapasztalatok nyomán létrejött a kenguru módszer. Dr Ray először spanyolul, majd 1985-ben angolul publikálta tapasztalatait.
Később, 1996-ban megalakult a Dr. Nils Bergman nevéhez fűződő kenguru módszer nemzetközi házózata.
Neki is nagyon sokat köszönhetünk. A tapasztalatai alapján azt mondja, hogy az érett újszülöttről és a koraszülött babáról nem kell külön gondolkodni, mindkettőnek ugyan arra van szüksége, a testkontaktusra. Az alapvető különbség abban rejlik, hogy ha a babák nem kapják meg azt, amire szükségük van, akkor a kenguruztatás miatt az érett újszülöttek jobban túlélnek, a koraszülött babáknak azonban ez élet-halál kérdés. A korababák számára a kenguru módszer életmentő.
Ha azt halljuk, kenguru módszer, azt nem csak a koraszülött babákkal lehet összekapcsolni, hanem az érett újszülöttekkel is. Bőr-bőr kontaktust jelent, amire minden (akármilyen időre született) babának szüksége van.
A baba meztelenül helyezkedik el az édesanyja, vagy más (későbbi gondozója) testén. Egy szál pelenkában, (sapkában), függőleges helyzetben, miközben igény szerint szophat a baba, vagy igény szerint kap pótlást, szoptatás barát módszerrel.
Születés után az anyának 16 órán belül kell megkapnia a babáját, legalább (egyben) 90 percre. A bőr-bőr kontaktus során, ekkor zajlanak le a megfelelő, a babák fejlődéséhez szükséges folyamatok – korababáktól függetlenül. A babát az apa is megkaphatja természetesen, ebben az esetben ez 24 órán belül történjen meg. A kémiai és pszichológiai folyamatokról a "Hogyan gyógyít az ölelés" cikkemben bővebben olvashatsz.
Fontos a függőleges pozíció (mint babahordozás esetén), az áll alatt két ujjnyi hely a szabad légutak biztosítása miatt. Ne roskadjon össze a baba. Törekedni kell az egészséges csípőfejlődés miatt a terpesz lábtartásra. A lényeg, hogy a babának kényelmes legyen. Ha nem az, azt jelezni fogja. Ezek a kritériumok nagyjából megfelelnek az egészséges babahordozás feltételeinek is, amelyről bővebben itt olvashatsz.
Bizonyos kórházak PIC osztályai fel vannak készülve a kenguru módszerre. Aki ilyen helyre kerül, azok kapnak egy jó nagy adag pluszt azokhoz képest, akiknél csak az izolált, inkubátoros kezelés a megoldható.
A kenguru módszer nagyon sok babánál alkalmazható, sőt, kell is alkalmazni az életmentés vagy a megfelelő fejlődés miatt. De ne felejtsük el, a kenguru módszer nem csak a piciken segít, hanem a kicsiken is. Szeparációs szorongás, fogzás, elesett és bibis lett, lázas beteg..... minden esetben megöleljük őket. A testkontakust, a bőr-bőr kontaktus csodákra képes.
Gremsperger Emese 3 gyermek anyukája, a Gremese Babahordozók készítője, baba- és gyermekhordozási tanácsadó. Keress és kérdezz...