A testvérféltékenység majdnem minden édesanya fejében megfordul, aki második (vagy többedik) gyermekét várja. Ilyenkor ezer kérdés merülhet fel: mi lesz, ha a kicsi megérkezik? Mit fog hozzá szólni a nagy? Fogom én úgy szeretni a babát, mint az első gyermekemet? Tudok mindegyikre elég időt fordítani?

Ha pedig megérkezett a baba, és a nagy tesó "elromlott" (sír, hisztizik, követelőzik, újra bepisil, dobálja az ételt, a lábadba kapaszkodik, tapad rád mint a matrica, újra cumizik, átmegy "babába"), akkor nézzük, hogyan lehet megoldani vagy legalábbis átvészelni ezt az átmeneti helyzetet.

Testvérféltékenység a gyakorlatban

Elmesélem nektek a személyes történetemet. 2007-ben született meg az első babám. Utána elég hamar, 16 hónapra rá megszületett a kistestvér. Volt bennem bőven félelem és kétség, de annyira nem tudtam ezen rágódni, hiszen volt egy pelenkás kicsikém és egy újszülött picikém. 

4 nap után hazaengedtek minket, én pedig mentem a kislányomhoz aki épp a Nagyinál aludt. Felkelt, rámnézett egy pillanatra, és csak annyit mondott: Nagyi, nagyi. Én teljesen megsemmisülve ültem az ágy szélén, és elkezdtem zokogni. Próbáltam úgy, hogy ő ezt ne lássa, hiszen neki örülök, őhozzá jöttem. Telt-múlt az idő, és kislányom számára világossá vált, hogy ez a baba, akit hazahoztam, márpedig ittmarad. Ezzel pedig elindult a babázás egyik legnehezebb átmeneti időszaka: a testvérféltékenység.

A nagy testvér szemszögéből

Ez az időszak sok mindenre megtanított. Türelemre (még akkor is, ha elfogyott az aranyatartalék), kitartásra, probléma megoldásra, ravaszságra, segítség kérésre és máshogy gondolkodásra.

Sokszor voltam kimerült, és számtalanszor voltam úgy már reggel, hogy az estét vártam. Kislányom a maga 16 hónapjával komolyan vette a testvérféltékenységet. Soha nem az öccsét büntette. Vele tündéri volt a maga módján, figyelt rá, úgy ahogy játszott vele.
A gyerekek ilyenkor a szülőket büntetik. Sírt, hisztizett akkor, amikor csak tudott. Pelenkázásnál, a baba szoptatásánál, vagy ha elmentünk valahová. A babával nem volt gond, ő hatalmasakat aludt. A kislányomat pedig próbáltam mindenbe belevonni több-kevesebb sikerrel.

És akkor jött a párom, aki "kívülállóként" jobban látta a helyzetet, és felnyitotta a szemem. "Nézd a gyerek szemszögéből a dolgokat". Ha sír a nagyobbik, azt mondod neki, hogy gyere a lábadon, olyan ügyes vagy, nem tudlak felvenni, mert itt van a baba. Jaj ne csináld már, gyere szépen. 
Ha a baba sír, akkor őt felveszed. Ringatod, putyogsz neki, elviszed egyik helyről a másikra, öltözteted, stb...
Ha a nagyobbik sír "rászólsz", irányítod szavakkal, ha a baba sír segítesz neki te magad mindenben kérés nélkül. Az egyiket felveszed, a másiknak jönnie kell a saját lábán. Az egyikre rászólsz, a másikra nem. Ekkor megpróbáltam más szemszögből nézni a dolgokat és ez sokat segített.

Ami ilyenkor segít, az a végtelen türelem, szeretet, ölelés. Vond be mindenbe a nagy tesót, de ne erőltess semmit. Ha a végleteket feszegeti, akkor bizony tudatni kell vele, hogy túl megy egy határon. És nem árt, ha van otthon pár doboz magnézium és jó sok csoki.

Hogyan segít ebben az esetben a babahordozás?

Mielőtt ezt kifejteném, szeretném leszögezni, hogy a babázás nem egy emberes dolog. Soha nem is volt az. Sem az állatvilágban, sem az embereknél. A babák gondozása csapatmunkát igényel. Ne félj segítséget kérni a nagyitól, barátnőtől, bárkitől, akiben megbízol.

A kisbaba megérkezésekor még több figyelemre, és türelemre van szükség, mint korábban, amikor még egy gyermeked volt. Nehéz ugyanannyi minőségi időt eltölteni így a nagyobbal, mint tetted azt a baba születése előtt.

A babahordozás visszaadja a kezeidet, a szabadságodat, az idődet, ezáltal segít abban is, hogy ne amortizálódj annyira. Nem kell hosszan az karodban ringatnod a babád, ami egy idő után cipeléssé nehezül és így alig tudsz csinálni valamit, miközben a nagyobbik gyermeked sírva kapaszkodik a lábadba, hogy vedd fel és foglalkozz vele.

Ha hordozod a babádat, akkor a baba megkapja a biztonságot adó testközelséget, míg a nagyobbal foglalkozol. A baba hatalmasakat alszik rajtad, mert érzi a szívverésed, a bőröd illatát, miközben ringatod a járásoddal, mozgásoddal. Ez számára biztonságot adó, megnyugtató érzés.

Ha hordozod a babádat, akkor a nagyobb testvér "visszakap". Több időt tudsz vele eltöltetni érdemben, és nem kell mindig a türelmét, megértését kérned, ha a kicsivel kell foglalkoznod.

Így a nagyobbik testvér sem szenved hiányt, és valószínű, hogy a testvérféltékenység enyhébben zajlik le vagy éppen fel sem üti a fejét.

Hordozás nélkül nehezebben, hordozással könnyebben átvészelhető a testvérféltékenység időszaka.

TIPP:

Ha kistestvér születik a családba, fel tudod készíteni a nagy tesót arra, hogy a kisbabát hordozni fogod. Ha gyermeked hordozza a kis kedvencét (plüssét) még a testvére érkezése előtt, akkor nyugodtan el tudod magyarázni neki, hogy "Anya téged is így hordozott és a tesót is így fogja". Ez segíteni fog a testvérféltékenység átvészelésében. Ezt a dolgot pedig a gyerek csatos fogja megoldani.