A babahordozás csökkenti a testvérféltékenységet

A testvérféltékenység majd minden édesanya fejében megfordul, akik második (többedik) gyermeküket várják. Ilyenkor ezer kérdés merülhet fel benned:
Mi lesz, ha a kicsi megérkezik?
Mit fog hozzá szólni a nagy?
Hogyan kezeljem a dolgot, hogy szerettessem meg egymást a kicsikkel?
Fogom én úgy szeretni a babát, mint az első gyermekemet?
Hogy jön ide a hordozás? Miért lesz ez nekünk jó?

És ha már megérkezett a baba, és a nagy tesó "elromlott" (sír, hisztizik, követelőzik, bepisil, dobálja az ételt, cumizik újra, átmegy "babába"), akkor mi a helyzet?

Hagy kezdjem személyes tapasztalattal. :)

2007-ben született meg az első babám. Utána nem apróztuk el a dolgot, 16 hónapra rá megszületett az öcsi. Volt bennem félelem, de annyira nem volt időm ezen rágódni, hiszen ott volt mellettem a 16 hónapos pelenkás kislányom. Mikor megszületett a fiam - bevallom őszintén - "csak egy baba" volt, akit el kellett látnom. Nem éreztem azt, amit éreztem a kislányom iránt. Ott voltam a kórházban, tettem a dolgom, és közben vártam, hogy a kislányomat behozzák nekem. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a szeretet megsokszorozódik és bizony igen hamar kialakul az imádat a kis csepp újszülötted iránt. Harmadik babám érkezésekor is ez történt, és mindhárom gyermekemet teljes odaadással, szívből szeretem és fogod szeretni te is a sajátjaidat.

4 nap után hazaengedtek minket, én mentem a kislányomhoz (épp Nagyinál aludt). Majd felkelt, rám nézett, és annyit mondott: Nagyi, nagyi.
Én teljesen megsemmisülve ültem az ágy szélén, és elkezdtem zokogni. Próbáltam úgy, hogy ő ezt ne lássa, hiszen neki örülök, őhozzá mentem. Pár napig így büntetett (mert nem voltam mellette, egy másik babával voltam valahol, akit aztán puff, haza is hoztam). Telt az idő, és kislányom számára világos lett, hogy ez a baba márpedig marad. Akkor elkezdődött egy olyan pár hetes korszak, amit nem kívánok senkinek.

Beindult a testvérféltékenység.

Ez az időszak sok mindenre megtanított. Türelemre (még akkor is, ha elfogyott az aranyatartalék), kitartásra, probléma megoldásra, ravaszságra, segítség kérésre és máshogy gondolkodásra.

Persze sokszor voltam kimerült, és sokszor volt reggel, hogy már az estét vártam. Kislányom a maga 16 hónapjával komolyan vette a testvérféltékenységet. Soha nem az öccsét büntette. Vele tündéri volt a maga módján, figyelt rá, úgy ahogy játszott vele.
Engem büntetett. A gyerekek ilyenkor a szülőket büntetik. Sírt, hisztizett akkor, amikor csak tudott. Pelenkázásnál, (baba) szopinál, ide megyünk oda megyünknél, csak úgy, mindenért. A babával nem volt gond, hatalmasakat aludt. A kislányomat pedig próbáltam mindenbe belevonni több-kevesebb sikerrel.

És akkor jött a párom, aki "kívülállóként" jobban látta a helyzetet, és ezt mondta:
Nézd a gyerek szemszögéből a dolgokat. Amíg ő sír, azt mondod neki, hogy gyere a lábadon, olyan ügyes vagy, nem tudlak felvenni, mert itt van a baba. Jaj ne csináld már, nincs semmi baj.
Ha a baba sír, akkor felveszed. Ringatod, putyogsz neki, elviszed egyik helyről a másikra, öltözteted.
Ha az egyik sír "rászólsz" irányítod szavakkal, ha a másik sír segítesz neki tettekkel. Az egyiket viszed, a másikat nem. Az egyikre rászólsz, a másikra nem. Ugyan azért: a sírásért. Ekkor megpróbáltam más szemszögből nézni a dolgokat. Sokat segített.

És ami még illyenkor kell(ene), az a végtelen türelem. És szeretet. És ölelés még akkor is, ha épp majd' felrobbansz. Vond be mindenbe a nagy tesót, de ne erőltess semmit. De ha a végleteket feszegeti, akkor bizony tudatni kell vele, hogy túl megy egy határon. És nem árt, ha van otthon pár doboz magnézium. :)

Mi tud még ilyenkor segíteni? Amikor nincs már türelem?

Egy nagyi például. Kérj segítséget - ha teheted. Nálam sokszor életmentő volt.

Vagy a hordozás, amit sajnos nem ismertem még akkor.

Hogyan jön ide a hordozás, és miben is tud segíteni?

A kisbaba megérkezésekor még több figyelemre, és türelemre van szükség, mint korábban. Nehéz ugyan annyi minőségi időt eltölteni a nagyobbal, mint a baba születése előtt.

Tény, hogy a babahordozás visszaadja a kezeidet. Mind a kettőt. Nem kell hosszan a karodban ringatnod a babád, ami egy idő után cipeléssé nehezül és így alig tudsz csinálni valamit.

A nagyobb testvér "visszakap". Több időt tudsz vele eltöltetni érdemben, és nem kell mindig a türelmét, megértését kérned, mert a kicsivel foglalkozol.

A baba megkapja a biztonságot adó testközelséget, míg a nagyobbal foglalkozol. Hatalmasakat alszik a közelséged miatt, mert érzi a szívverésed, a bőröd illatát. Közben ringatod a járásoddal, mozgásoddal, ami számára megnyugtató érzés.

A nagyobbik testvér sem szenved hiányt, és lehet, hogy így a testvérféltékenység enyhébben zajlik le vagy éppen fel sem üti a fejét.

A lényeg, hogy a testvérféltékenység elmúlik.

Segítségképpen itt találod az újszülötteknek való egészséges, gerinc- és csípőbarát babahordozóinkat:

Rugalmas kendő >>
Karikás kendő >>
Állítható baby tai >>

A helyes babahordozás fontosabb szabályairól pedig itt olvashatsz >>
Milyen babahordozó való egy újszülöttnek? >>