Apák, a mindennapi hőseink

Amikor 2007-ben megszületett a kislányom, pár hónapos volt, mikor anyukám azt kérdezte: Mesikém, nem akarsz néha egyedül lenni egy kicsit? Én furán néztem rá, és rávágtam, hogy nem. Majd kislányom születése után 16 hónappal megszületett a nagyobbik fiam. Jó pár hónapos volt, amikor megértettem, miért is kérdezte tőlem ezt anyukám.
Mert ő tudta, hogy kell nekem a kikapcsolódás, a feltöltődés, a gőzkieresztés. Ezt utána a védőnénink is megerősítette, és nekem szép lassan esett le a tantusz. Tényleg. Kell egy kis levegő. Egy kis erő, egy kis feltöltődés, valami plusz, valami más. Elmehetek egyedül a boltba? Hurrá! Eljutok fodrászhoz a lenőtt hajammal? Hurrá!
És utána energiával telve hazatérek a családhoz, és folytatódik minden úgy, ahogy annak lennie kell.

Apák

A fantasztikusak, erősek, biztonságot sugárzóak. A mentsvárunk, a támaszunk, a lelki társunk, a másik felünk.
Hol is vannak ők ebben a baba születik buliban? Mit is csinálnak ők, miközben mi mindennapi hősök vagyunk, mert otthon gyereket nevelünk?
Gondoljuk egy kicsit végig.

Reggel felkelnek, és dolgoznak egész nap - értünk. Este hazajönnek, kapnak - sokszor - egy fáradt feleséget, és egy folyamatosan vigyorgó babát. Vacsorát szeretnének, részt vesznek jó esetben a fürdetésnél, és másnap kezdődik minden elölről. A hétköznapok. És jön a telefon: Képzeld drágám, megfordult, kúszik, felült, felállt, elindult, az első szava... stb. És ők dolgoznak - értünk. Ők a mindennapi hőseink.
Hétvégén együtt az egész család, önfeledt a babázás a szokásos napi rutinnal, gondokkal, örömökkel. Te is kikapcsolódsz egy picit, és mégsem. Ő is kikapcsolódik picit, és mégsem.
De ami a legfontosabb, egyben tartanak minket.

Szülés után kis idővel elkezdenek ürülni a hormonok. De nagyon. Kinél így, kinél úgy. Nálam nagyon. Amikor ülök az asztalnál, nézem a gyerekeimet, és bőgök, párom elmegy mellettem, és mosolyogva kérdezi, hogy mi van, erre csak azt tudom sírva röhögve válaszolni, hogy: nemtudoooooom. Amikor az éjszaka közepén sírok, hogy szaranya vagyok, a következő percben meg boldogságban dudorászok a kis csöppömnek, hogy aludjon. Amikor egy reklámon elbőgöm magam, majd újra nevetek ha leveszem a szemem a tévéről. Kemény.
Itt jönnek ők, akik támogatnak, és szó szerint egyben tartanak ebben az átmeneti időszakban. Embert próbáló ez nekik. Tudom, én háromszor csináltam végig.

Te tudod, hogy egy baba születésével más szerepbe kerülsz. Bizony sok dologról le kell mondanod. Sok dologról nem, mert számos helyzetet megold persze a babahordozás, de most itt az apák szemszögét nézem. Ki tudsz kapcsolódni úgy, hogy egyedül vásárolsz (miközben gyerek nélkül ringatod a bevásárlókocsit a polcokat pásztázva), nagyi elviszi sétálni a kicsit, és te abba a kiváltságos helyzetbe kerülsz, hogy le tudsz zuhanyozni. A nap fénypontja, igaz? :)
Majd jönnek a babás kiruccanások a barátnőkkel. Régi arcok, új kis csemeték. Odafigyelés, "munka" is, de mégis kedvelt társaság, és feltöltődsz. Igaz, hogy a másik hogylétének megkérdezése után valahogy mindig vajúdunk, szülünk, pelenkázunk, majd az ebéd elfogyasztása, a családi nyaralás kivesézése után piros popsit kenünk, fogzunk, problémázunk, hogy még nem fordult meg... Igen, mindig visszakanyarodunk a babás témákhoz.

De! Hazaérve úgy érezzük, kikapcsolódtunk, feltöltődtünk. Apa nélkül. Mert így is lehet. Mert megérdemeljük, és még azon az éjszakán fel fogunk kelni a picihez, nincs hétköznap és hétvége. Egy szó mint száz, kell nekünk, megérdemeljük a kikapcsolódást.

És apa? Ha szeretne csapni egy görbe estét a haverokkal? Család nélkül, jókat röhögve, dumálva, egy két sört legurítva... Lehet ugye? Attól, hogy gyermeke született, még nem változik semmi. Ugye? Neki is jár, ugye? Nem tartjuk rövid pórázon ugye?
Persze, hogy nem. :)

Menjen. Sőt, küldjed. Engem is küldtek, és igazuk volt. Egy család szíve, lelke, az összetartó erő az anya. És ha anya kipurcant, lerobbant, akkor azt bizony érzi mindenki. Baba is, apa is. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, anyát kell egyben tartani, és az apa dolga. Egy elég kemény másodállás, ahol remekül helytállnak.
Úgyhogy ne tartsd vissza ha menni akar, ez neki is jár. És hidd el, feltöltődve, új lendülettel fogod visszakapni őt.